Klubjai játékosként: Hajdú Vasas Téglás (1980-1984), DMVSC (1984-1988), Honvéd Szabó Lajos SE Mezőtúr (1988-1989), DMVSC és DVSC (1989-2001
Sikerei játékosként: megyei bajnoki cím (Hajdú Vasas, 1984), KK-ezüst (DMVSC, 1985), az NB III bajnoka (Honvéd Szabó Lajos SE, 1989), az NB II bajnoka (DVSC, 1993), bronzérem az NB I-ben (DVSC, 1995), Magyar Kupa-győztes (DVSC, 1999, 2001)
Klubjai edzőként: DVSC korosztályos csapatai
Sikerei edzőként: bronzérem a DVSC U17-es csapatával (2007)

Sándor Csaba neve 1984 óta egybeforrt a DVSC nevével, csak a kötelező katonai szolgálat letöltése alatt harcolt más színekért. Az akkori szokások szerint a néphadsereg egyik csapatához, a mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE gárdájához vonult be, az ott lehúzott idő kivételével mindig a Loki győzelméért küzdött. Ahogy tőle megszokta a debreceni publikum, nagy akarattal, a fair play szellemében, miként általában az igazi sportemberek. A hűséges fedezet 316 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. Pedig abban sem volt biztos, hogy sportoló lesz. Amikor 1980-ban Téglásra került, a Hajdú-Vasas igazolt játékosa lett, akkor dőlt el a sorsa. 1984-ben Horváth Miklós irányításával megnyerték a megyei első osztály küzdelmeit. Ezt követően Hegedűs Gábor invitálására a DMVSC-hez igazolt. Eleinte a juniorokkal edzett, majd Nagy György „előléptette”. Dr. Puskás Lajos volt az, aki beépítette a védelembe.

A drukkerek a hűség és a megbízhatóság debreceni szimbólumának tartották. Hívták más egyesülethez, de neki esze ágában sem volt menni. A kötődés a piros-fehér mezhez, családi hagyomány, hiszen felesége, Sipos Éva sokáig a DVSC női kéziseit erősítette.

Pályafutása csúcsának tartja az 1999-es Magyar Kupa-diadalt. 2001-ben szögre akasztotta a cipőt, majd a DVSC utánpótlás csapatainál vállalt szakvezetői munkát.