Lénárt Gábor: Nagyon sokat jelent számomra a labdarúgás

Idén is elismerésben részesültek a Debreceni Labdarúgó Akadémia tehetséges játékosai, és az U15-ös korosztályban Lénárt Gábor vehette át a bajnokság legjobbjának járó serleget és oklevelet. A védő a debsport.com-nak nyilatkozott az elismerésről.

A Győr elleni mérkőzésünkre készültünk éppen, mikor Jani bá (Szűcs János, az U15-ös csapat edzője – szerk.) kihívott az öltözőből és elárulta, idén én kapom a csapatból a legjobb játékosnak járó díjat – nyilatkozta Lénárt Gábor a debsport.com-nak. – Azt is mondta, sokat töprengett, mikor közölje ezt velem, de úgy gondolta, azért a meccs előtt mondja el, mert ezzel is motiválni akar. Váratlanul ért, nem számítottam az elismerésre, de kimondhatatlan boldogságot éreztem, és az örömhír jó hatással volt a játékomra, még nagyobb erőbedobással, még koncentráltabban futballoztam. Azt a meccset egyébként sikerült is megnyernünk, elhoztuk a három pontot az ETO otthonából. A DVSC-Paks meccs szünetében volt az ünnepség, mikor szóltak, hogy menjünk le a pályára, izgultam, hiszen ennyi ember előtt még soha nem vehettem át díjat. Nehéz szavakat találni arra, amit akkor éreztem, mikor bemondták a nevem, és több ezren tapsoltak a lelátón. Az, hogy én kaptam a díjat, egy visszajelzés, hogy jól teljesítettem az edzéseken és a bajnokságban. Nem szabad ugyanakkor, hogy elbízzam magam, bármikor ránézek a serlegre, tudom, a jövőben még többet és még keményebben kell dolgoznom. A következő szezonban is, ha meg akarom kapni újra a díjat, nagyon meg kell érte küzdenem, ami nem lesz könnyű, mert sok jó játékos van a csapatban. Célom, hogy folyamatosan olyan teljesítményt nyújtsak a jövőben, amivel kivívom edzőm és társaim bizalmát, amivel felhívom magamra a szövetségi edzők figyelmét, évek múlva pedig megvalósítani legnagyobb álmomat: az első csapat tagjaként léphessek pályára bajnoki mérkőzésen. Nyolc éve, a Loki Focisuliban kezdtem, édesapám, aki szintén futballozott és edzősködött is Derecskén, jó kapcsolatban van Kaszi bácsival (Kaszás János, az U7 edzője – szerk.), és elvitt hozzá egy edzésre. Akkor még legmerészebb álmaimban sem szerepelt, hogy egyszer az én nevemet fogják bemondani a Nagyerdei Stadionban. Nagyon sokat jelent számomra a labdarúgás, ha napokig nem érhetek labdához, azt nagyon nehezen tudom kibírni. Szeretném hálámat és köszönetemet kifejezni szüleimnek, akik nagyon sokat tettek és tesznek a mai napig azért, hogy futballozhassak, azt csinálhassam, amit szeretek. Sokat köszönhetek edzőimnek, Kaszás Jánosnak, Bernáth Lajosnak, Moskovits Gábornak, Garamvölgyi Péternek, Fikker Ferencnek, Németi Jánosnak, Szűcs Jánosnak, az ő áldozatos munkájuk nélkül nem tartanék itt, nagyon sokat tanultam tőlük, de ez a díj a csapattársaim érdeme is, hiszen ahhoz, hogy megkaphassam, az ő jó teljesítményük is kellett. Végül, de nem utolsó sorban a barátaimnak is jár a köszönet, mindig mellettem állnak és támogatnak.

Támogatóink